1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány egy rendelete nyilvánította április negyedikét, mint azt a napot, amelyen az utolsó német katona is elhagyta az országot, a felszabadulás ünnepévé. (Utóbbi kutatások ezt április 13-ra datálják.) E nap eseményeinek megítélése azt ezt követő évek társadalmi-politikai változásait alátámasztó tartalmakkal telítődött, így az 1950. április 2-án kiadott 10. sz. törvényerejű rendelet értelmében április 4. „Magyarország legnagyobb nemzeti ünnepe, a magyar felszabadulás, a megbonthatatlan magyar-szovjet barátság napja” lett, mely a németek kiűzése mellett megteremtette a lehetőséget „a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megvalósítására, a népi demokratikus államhatalom kiharcolására, a szocializmus építésére”. Ebben az évben április 4. megünneplése összefonódott az MDP 1950. januári határozatában meghirdetett „önkéntes” munkafelajánlásokkal és munkaversenyekkel.
A Pécsi Tudományegyetem Jog- és Közigazgatástudományi Karán, az 1950. március 30-án tartott kari ülésen több oldalon keresztül ismertették a Kar professzorainak, segédtanszemélyzetének és dolgozóinak az ünnep alkalmából tett felajánlásait. A professzorok összesen tizenegy, a demonstrátorok és könyvtárkezelők hat, a dékáni hivatal szintén hat különböző felajánlást tett. (E felajánlásokból részletek olvashatók itt).
A Dékáni Hivatal dolgozói március 30-án – egyik felajánlásuknak megfelelően – a fotón látható versenykihívást küldték a Rektori Hivatalnak, az orvosi kar Dékáni Hivatalának és Tanulmányi Osztályának, valamint a Gazdasági Hivatalnak. Utóbbi kivételével minden szervezeti egység bekapcsolódott a több fordulóból álló versenybe, melynek első része, egy kijelölt szöveg legépeléséből álló gépírási verseny április 25-én zajlott hat gépírónő részvételével. A versenyt a jogi kar Dékáni Hivatalának egyik dolgozója nyerte – „8 perc, 2 hiba” teljesítménnyel.