Pécsi Tudományegyetem

Egyetemi Levéltár

 

 

Kitüntetéses doktoravatások az Erzsébet Tudományegyetemen (1914-1950) – 2. Sub auspiciis Gubernatoris promotio: az avatás

h, 2014/09/15 - 12:33 -- Polyák Petra
Nyomtatóbarát változatPDF változat

Az Erzsébet Tudományegyetemen (ETE) 1914 és 1950 között összesen tizennyolc hallgatót avattak kitüntetéses (sub auspiciis Gubernatoris vagy sub laurea Almae Matris) doktorrá. A rendkívül ünnepélyes külsőségek között zajló ceremónia mind a hallgató, mind pedig az egyetem számára igen fontos megtiszteltetés volt, nemcsak az avatandó tanulmányi kiválóságát, hanem az intézmény oktatóinak munkáját is demonstrálta. Négyrészes sorozatunkban a kitüntetéses avatás feltételeit, az ünnepély programját és az Erzsébet Tudományegyetemen jelöltjeit mutatjuk be. A sorozat első része itt olvasható.

 

Hajdu Anna Helga sub auspiciis gubernatoris avatásának résztvevői (a doktorjelölt nélkül!) a Szent Mór Kollégium bejáratánál, 1931. november (Zsabokorszky Jenő fotója, PTE Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény képgyűjteménye)

 

II.

 

4. A kitüntetéses avatás szertartásrendje

Az avatásra elvileg a kormányzó, valójában képviselője, leggyakrabban a vallás- és közoktatásügyi miniszter vagy egy államtitkár jelenlétében került sor. Igen fontos egyetemi eseménynek számított, mely a jelölt kiválósága mellett egyetem oktatóinak utánpótlás-nevelő munkáját is minősítette: „Az egyetemek történetében mindig piros betűs esemény volt a király, illetve a kormányzó gyűrűjével való avatás. – tudósított Hajdu Anna Helga avatásáról a Dunántúl 1931-ben. – Kitüntető elismerése volt az mindig annak, hogy a tanári kar hivatása magaslatán áll és olyan fiatal tudósokat küld az élet küzdőterére, akik további munkájukkal hírt és dicsőséget szereznek annak a magyarságnak, amelynek szellemi kultúrfölényét csodálattal ismeri el az egész világ.”[1] A kitüntetéses avatás egyszerre volt a jelölt és az egyetem ünnepe, melyre a minisztérium és a társegyetemek képviselőit, valamint a régió számos gazdasági, kulturális, politikai és egyházi prominensét is meghívták (a harmincas évek elején egy-egy avatásra kb. 400 meghívót küldtek szét).

 

Dunántúl, 1931. november 14.

 

Az avatás szigorú ceremoniális rendben zajlott, de az ünneplés már a kormányzói képviselő megérkezésével elkezdődött: 1931 novemberében a Hajdu Anna Helga avatására érkező Szily Kálmán vallás- és közoktatásügyi államtitkárt az egyetemi tanács tagjai, oktatók, Nendtvich Andor polgármester, Fischer Béla alispán, Török Lajos rendőrfőtanácsos, az egyetemi ifjúság és rendőri díszőrség várta a pécsi vasútállomáson.[2] A hivatalos ünnepség Pécsett, az egyetem Rákóczi úti épületének dísztermében általában „teltházzal” zajlott: „(…) az artisztikus díszteremben már nincs hely a későnjövők számára. A karzat is zsúfolásig megtelt, és a folyosón is rengeteg ember. Lépten nyomon vasutas egyenruha tűnik fel. Vasutas fiút avatnak és a vasutastársadalom a maga ünnepének tekinti ezt a napot.” – számolt be a Dunántúl 1932-ben Losonczy István László avatásáról.[3]

Az ünnepség kezdetén először az egyetemi tanács tagjai vonultak be: a talárba öltözött s az egyetem díszjelvényeit viselő rektor előtt díszöltözetű rektori pedellus hozta a rektori jogart, őt követte az egyetem tanácsjegyzője. A rektor után a prorektor, majd szintén talárba öltözve a kari dékánok, illetve prodékánok érkeztek. A jelölt „frakköltözetben, vagy magyar díszben, fehér nyakkendősen és kesztyűsen” várta a tanácstagok bevonulását: „Benn a teremben a dobogó előtt kis asztal és mellette a nap hőse, Losonczy István László. Izmos, arányos termetén pompásan feszül a frakk, markáns arcát sápadtra festi az izgalom és boltozatos homlokát idegesen simítja végig fehérkesztyűs kezével. Néha bátorító tekintetet küld az első sorban ülő édesapja felé, akit a vasutas kollégák árasztanak el gratulációkkal."[4]

 

Dunántúl, 1932. december 23.

 

A rektor a bevonulást követően megnyitotta az ünnepi ülést, s felkérte a jelölt karának dékánját, hogy ismertesse az avatás előzményeit (azaz a hallgató életrajzát, illetve a felterjesztés adminisztrációs fázisait), végül pedig a kormányzói elhatározásról szóló leiratot. A rektor ekkor felkérte a prorektorból és a kari dékánból álló küldöttséget, hogy értesítse az ünnepi ülés megnyitásáról a kormányzó képviselőjét, aki csak ezt követően érkezett a díszterembe. A rektor ekkor felszólította a jelöltet, hogy felavató értekezését (illetve annak részletét) olvassa fel legfeljebb 20 percben úgy, hogy a kivonat „aesthetikai és stiláris szempontból is élvezhető” legyen.[5]

Ezt követte a rendes felavató eljárás: a hallgató előterjesztette felavatás iránti kérelmét, melyet a rektor elfogadott és felszólította a jelöltet fogadalomtételre. A fogadalom elhangzása után a kari dékán a jelöltet doktorrá avatta, akit az egyetemi tanács tagjai „doktorrá fogadom” szavakkal és kéznyújtással fogadták „doktortársukká”. Az újonnan avatott doktor köszönetnyilvánítása után a rektor átnyújtotta számára a doktori oklevelet és felszólította, hogy járuljon a kormányzó képviselője elé, aki köszöntő beszéd keretében átadta a doktori gyűrűt. A kitüntetéses doktorok a húszas években az ország anyagi helyzetére tekintettel nem arany, hanem vas pecsétgyűrűt kaptak ajándékba, melynek külső oldalán a magyar címer, belső oldalán az avatott neve és az avatás dátuma állt.[6]

 

Ifj. Petróczy Zoltán orvostudományi doktori oklevelének mintája (PTE EL VIII. 101. b. 65. d. 557-1936/37.)

 

A kormányzó képviselőjének díszbeszéde egyszerre méltatta a felavatott doktort és az intézményt, gyakran párhuzamot vonva a középkori pécsi egyetem hagyományai és modern egyetem tevékenysége között: „A pécsi egyetem egész eddigi működése alatt annak a gondolatnak felcsillanását is érezni vélem, hogy a pécsi egyetem a legújabb, egyben a legrégibb egyetem is. – köszöntötte Petri Pál államtitkár az ETE első sub auspiciis Gubernatoris doktorát, Lajos Ivánt 1929-ben. – Legújabb azért, mert pozsonyi működését is tekintve alig több, mint 10 éves fennállásra tekinthet vissza, de a legrégibb egyetem is, mert Pécsett Nagy Lajos 1367-ben alapított egyetemet. Ennek az egyetemnek tradíció kell, hogy visszamenjenek erre az időre, erre a korra. Az, hogy az egyetem a legújabb, arra kötelezi az egyetem professzori karát, hogy az új modern tudomány és kutatás minden eszközével felszerelve a legmodernebb methodusok szerint igyekezzék búvárkodásra, újabb és újabb tudományos dolgoknak napfényre hozására. Viszont az, hogy egyszersmind a legrégibb egyetem, arra kötelezi, hogy azokat az ősi tradíciókat őrizze, ápolja és fejlessze, hogy mindig azon ősi magyar gondolat jegyében működjék, amelyek jegyében annakidején Nagy Lajos királyunk megalapította, tehát ősi magyar lélekkel, a modern kutatás szellemével kell dolgoznia az egyetem tanári karának. Ez a jelszó azonban nemcsak a tanári karra áll, hanem az egyetemi ifjúságra is. Magyar lélekkel és tudományos szellemben, áll az Önre is fiatal Barátom! Ez a mai ünnep ünnepe a tanári karnak is, (…) de elsősorban a maga ünnepe fiatal Barátom, mert ennél szebb kitüntetést Ön számára az élet nem hozhat soha. Lehetnek eredményei sokszor a játszi véletlen vagy a sors kegye folytán, de a mai kitüntetés olyan, amelyet tisztán az Ön tehetségének és szorgalmának köszönhet.”[7]

A frissen felavatott doktor megköszönte a gyűrűt, s felkérte a képviselőt, hogy köszönetét tolmácsolja a kormányzónak is. A rektor ezt követően megköszönte a kormányzói képviselő közreműködését és további jókívánságokkal bezárta az ülést: „Hogy Önök ép testtel-lélekkel, eleven gátlás nélküli, terheltségmentes szellemmel szegődhettek a tudomány szolgálatába, hogy egészséges törzsnek életképes hajtásai lettek – az szülőik érdeme! – köszöntötte Dambrovszky Imre rektor Tenk Béla, Lotz János és Petróczy Zoltán sub auspiciis Gubernatoris doktorokat 1937-ben. – Hogy tudományszakjukat megszerethették; annak a mélyére annyira behatolhattak, hogy e téren való további működésük már nem annyira munka, mint inkább élvezet számba ment, − az oktató, útbaigazító, nehezebb problémákban világosságot gyújtó, bölcs tanáraiknak érdeme! Hogy tanulmányaik zavartalan folytatásában nem akadályozták Önöket tudtommal sokszor jelentkező anyagi nehézségek és szükségletek, mert mindig akadtak egyesek és intézmények, akik ezeket az akadályokat útjukból elhárították – ez a társadalom és az egyetem jóléti intézményeinek érdeme! Végül, hogy a kormányzói kegy sok, szintén nagyon kiváló egyetemi hallgató közül, de akiknél a feltételek egyike-másika hiányzott, Önökre esett – az a Kormányzó Úr Ő Főméltóságának az érdeme.”[8]

A képviselő, a rektor és az egyetemi tanács kivonulásával az avatás véget ért, ám az ünnepi események sora nem: a prominens meghívottak egy része és a frissen avatott doktor díszebéden vettek részt. 1937-ben a Nádor Szálloda a hármas avatásra a következő menüajánlatot készítette:

 

 

(PTE EL VIII. 101. b. 65. d. 557-1936/37.)

 

*

Ahogy láthattuk, a kitüntetéses avatás igen megtisztelő és meglehetősen előkelő eseménynek számított, ennek ellenére az Erzsébet Tudományegyetem első sub auspiciis Gubernatoris doktora, Lajos Iván állítólag csak hosszas unszolásra volt hajlandó „alávetni magát” a ceremóniának. A pécsi kitüntetéses doktoravatások történetéről szóló sorozatunk harmadik részében Lajos Iván avatásának körülményeivel foglalkozunk.

 

A levéltári forrásokról készült képeket Ruprech Judit készítette. Zsabokorszky Jenő fotóját a PTE Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény bocsátotta rendelkezésünkre, köszönjük.
 
Polyák Petra




[1] A kormányzó képviselőjének, Szily Kálmán dr. kultuszállamtitkárnak jelenlétében avatják sub auspiciis gubernatoris doktorrá Hajdu Anna bölcsészettudományi doktorjelöltet. Dunántúl, 1931. november 14. 1.

[2] Uo.

[3] Kormányzógyűrűs doktoravatás a pécsi egyetemen. Dunántúl, 1932. december 23. 2.

[4] Uo.

[5] PTE EL VIII. 101. b. 47. d. 730-1932/33. A sub auspiciis Gubernatoris avatás szertartási szabályzata.

[6] Hamza Gábor – Hoffman István: Promotio sub auspiciis Praesidentis Rei publicae, különös tekintettel a magyar és osztrák jogászokra. Történelmi és aktuális áttekintés. Magyar Tudomány 2014. július (10. évf.) 849-853. Elérhető az interneten: link [2014.08.21.]. Kántor Sándorné: A debreceni kitüntetéses doktoravatások története (1912-2012). Gerundium 2013. (4. évf.) 1-2. szám 113. Elérhető az interneten: link [2014.08.21.]

[7] PTE EL VIII. 101. b. 29. d. 1372-1928/29. Lajos Ivánnak sub auspiciis Gubernatoris államtudományi doktorrá avatása tb előterjesztés.

[8] PTE EL VIII. 101. b. 65. d. 557-1936/37. Ifj. Petróczy István oh-nak, Tenk Béla és Lotz János bh-nak sub auspiciis Gubernatoris doktoravatása tb. leirat.

You shall not pass!