Pécsi Tudományegyetem

Egyetemi Levéltár

 

 

Kitüntetéses doktoravatások az Erzsébet Tudományegyetemen (1914-1950) – 4. A sub laurea Almae Matris és a sub auspiciis Rei publicae (popularis) promotio

sze, 2014/12/10 - 14:54 -- Polyák Petra
Nyomtatóbarát változatPDF változat

Sorozatunk első három részében a két világháború között az Erzsébet Tudományegyetemen (ETE) tartott sub auspiciis Gubernatoris kitüntetéses avatások feltételeit és avatottjait, az avatás szertartásrendjét, valamint az egyetem első kitüntetéses doktora, Lajos Iván avatásának körülményeit mutattuk be. A kiváló hallgatók kitüntetéses avatásának hagyománya a második világháború után is megmaradt, ám funkciója, feltételei, az avatás lefolyása és – az államforma változásával szükségszerűen – elnevezése is megváltozott. Utolsó posztunkban az 1946-ban bevezetett sub laurea Almae Matris promotio-val, valamint az 1948-ban létrehozott sub auspiciis Rei publicae (popularis) promotio­-val foglalkozunk.

 

 

Flerkó Béla sub laurea Almae Matris orvosi diplomája, 1950. (PTE Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény képgyűjteménye) 

 

IV. 

 

1. A sub laurea Almae Matris promotio

Az ETE-n utolsóként, 1940-ben Szilléry Péter joghallgatót avatták sub auspiciis Gubernatoris kitüntetéses doktorrá. Bár az egyetem a második világháború idején is több felterjesztést tett, az avatási kérelmeket a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) rendre elutasította, mivel a jelöltek nem feleltek meg a feltételeknek. A háború idején a többi tudományegyetemen is el-elmaradtak a kitüntetéses avatások, 1945 után pedig ezek a "régi formában” nem voltak pótolhatók, hiszen „király-” vagy „kormányzógyűrűs” avatásról az új körülmények között szó sem lehetett.

A kiváló hallgatók ünnepélyes avatását (az érintett intézmények véleményének kikérése nélkül) először 1946-ban szabályozta a minisztérium, több szempontból is megváltoztatva, újradefiniálva az avatás funkcióját. A második világháború előtt a kitüntetéses avatás az államfő által jóváhagyott, ezáltal országos jelentőségű és hírű ünnepség volt, melyen több száz világi és egyházi prominens személy vett részt, de képviseltette magát a király/kormányzó is. A rendkívül ünnepélyes külsőségek[1] között zajló rendezvény funkcióját az intézmények (többek között úgy is) értelmezték, mint amely az egyetem (oktatói kara és hallgatói) kiválóságának hírét hivatott terjeszteni nemcsak a szűkebb régióban, hanem az országosan is. 

Az ún. sub laurea Almae Matris (azaz „egyetemi babérkoszorús”) promotio-t bevezető 5.600/1946. sz. VKM-rendelet azonban az avatást mintegy intézményi „magánügynek” minősítette: a feltételek teljesülése esetén a jelölt kitüntetéses felavatása kötelező lett, melynek „szertartásrendjét” központilag már nem szabályozták, az „ünnepélyes külsőség”-eket az intézmények állapíthatták meg, ebben azonban az államfő – minthogy az avatás immár „az egyetem pártfogásával” zajlott – már semmilyen hivatalos szerepet sem játszott.[2] Ezt kifogásolva 1946-ban a budapesti tudományegyetem Tanácsa első sub laurea Almae Matris avatására az államfőt is meghívta, ám az invitálást a minisztérium elutasította, mondván az ünnepélyen az államfő nem kíván megjelenni és nem is képviselteti magát. Az egyetem ebbe csak rövid ideig nyugodott bele: 1947-ben ismét meghívták a köztársasági elnököt, s Tildy Zoltán képviseletében Dinnyés Lajos miniszterelnök meg is jelent az avatáson.[3]

 

(PTE EL VIII. 101. b. 108. d. 628-1946/47.)

 

A sub laurea Almae Matris promotio keretében – némileg mérsékelve a pályázati feltételeket – olyan hallgatókat avattak kitüntetéses doktorrá, akik az egyetemen valamennyi szigorlatukat kitűnő minősítéssel tették le és értekezésüket mindkét bíráló kitűnő minősítéssel látta el.[4] A kitüntetés jelentőségét emelendő (de az egyetemi hallgatóság társadalmi összetételének fokozatos változásait némileg figyelmen kívül hagyva) 1948-ban a debreceni tudományegyetem (többek között) azt javasolta, hogy – a korábbiakhoz hasonlóan – a kitüntetés feltételei közé kerüljenek vissza a jeles gimnáziumi eredmények is, ezt azonban a többi egyetem elutasította, mivel emiatt a nem gimnáziumi érettségivel bekerülők, például a dolgozók középiskoláját, vagy a különböző munkástanfolyamokat végzők eleve kiestek volna.[5] 

Az Erzsébet Tudományegyetemen/Pécsi Tudományegyetemen[6] 1947 és 1950 között tizenegy hallgatót (6 jog- és 5 orvostanhallgatót) avattak sub laurea Almae Matris doktorrá.

1947. Máttyus Adorján (orvos), Arató Miklós (jog), Zsámár György (jog)

1948. Fesztl Nándor (jog), Forgács Jenő (jog), Ágoston Irén (orvos), Mérő Klára (orvos)

1949. Gödöny József (jog)

1950. Kováts Anna (jog), Flerkó Béla (orvos), Szekeres László (orvos)

1950-től oly mértékben átalakultak az egyetemi képzések tanulmányi követelményei, hogy az 1946-os rendelet által szabott feltételek már nem voltak egységesen alkalmazhatók, 1951-ben pedig az egyetemek elvesztették jogukat doktori cím adományozására[7]. Így 1951-től sub laurea Almae Matris doktoravatásra sem Pécsett, sem más tudományegyetemen nem került sor. Az utolsó, (az Erzsébet Tudományegyetem egykarú jogutódján) a Pécsi Tudományegyetemen ily módon avatott kitüntetéses doktor Bátori József joghallgató volt.[8]

 

A sub laurea Almae Matris avatások szertartásrendjét az 1946-os rendelet értelmében az intézmények saját hatáskörben állapíthatták meg. Pécsett az ünnepély tulajdonképpen a sub auspiciis Gubernatoris avatások programját követte, néhány jelentősebb eltéréssel. Az avatás a rektor ünnepi beszédéből, az avatandó érdemeinek ismertetéséből, az eskütételből és a tulajdonképpeni doktorrá avatásból állt, ám sem az államfő, sem a minisztérium képviselője nem kapott hivatalos szerepet, jelölt nem olvasta fel értekezésének kivonatát sem. Az ünnepi külsőségek fokozatosan eltűntek, a budapesti tudományegyetemen 1950-re a kitüntetéses avatás már csak a tanévzáró ünnepély egyik programpontja volt.[9]

 

(PTE EL VIII. 104. b. 39. d. 465-1946/47.)

 

1947-ben, az első pécsi avatás apropóján az egyetem emlékgyűrűt kívánt adományozni a jelöltnek, s ehhez kikérte a VKM véleményét. A minisztérium azonban az 1946-os rendelet értelmében intézményi hatáskörbe utalta vissza a kérdést, mondván az avatás az „egyetem belügye”, mely ajándékozhat gyűrűt, de ennek költségeit magának kell előteremtenie.[10] Pécsett ekkor erre nem volt elég fedezet, de Debrecenben például az avatandó egy magyar (1949-től kalászos szocialista) címerrel ékesített vasgyűrűt kapott díszes doktori oklevele mellé, melynek belső karimáján a felavatott neve és az avatás dátuma volt bevésve. A gyűrűhöz kisméretű, kb. 4x4 cm nagyságú, bőrutánzatból készített, belül bársonnyal bélelt gyűrűtok járt.[11]

Az ajándékozás ötlete Pécsett 1949 végén, Kováts Anna avatásával kapcsolatban merült fel ismét. Kováts ugyanis Debrecenben kezdte tanulmányait, így tudta, hogy az avatással „gyűrű is jár”, s kérelme benyújtásakor erről említést tett Rudolf Loránt dékánnak is, aki ezt követően a debreceni tudományegyetemhez fordult állásfoglalásért,[12] mely megerősítette az ajándékozást. Kováts végül kitüntetéses avatásán nem kapott emlékgyűrűt, az egyetem ugyanis nemcsak számára, hanem visszamenőlegesen az összes korábban avatott számára is elkészítette a gyűrűket, melyek 1950 nyarára lettek kész. A gyűrű belső karimájára a jelöltek neve és az avatás dátuma, a gyűrű díszdobozára pedig a jelölt neve, illetve a „doctori laureato” felirat került. „Kérem a gyűrűk készítésével kapcsolatban figyelmet fordítani arra – figyelmeztette a tanácsjegyző a készítőket –, hogy a dobozon a laureato szócskánál az ’o’ betűre vessző nem kell.”[13]

Az egyetemi belügynek tekintett sub laurea Almae Matris avatás mellett (s tőle függetlenül) 1948-ban a vallás- és közoktatásügyi miniszter 6.800/1948. számú rendelete új kitüntetési formát vezetett be: az immár állami kitüntetésnek számító sub auspiciis Rei publicae promotio-t (elnevezése az 1949-es alkotmány kiadása után egészült ki a populi szóval).[14] A kitüntetésre a pécsi egyetem még abban az évben (majd a következőben is) felterjesztett jelölteket.

 

Méhes Gyula, az ETE Gyógyszertani Intézete igazgatójának ajánlása Szekeres László sub auspiciis Rei publicae avatásához (PTE EL VIII. 101. b. 120. d. 1487-1948/49.)

 

2. A sub auspiciis Rei publicae (populi) promotio

A magyar köztársaság elismerése mellett történő ünnepélyes doktoravatás iránt az illetékes kari tanács, illetve az egyetemi tanács tehetett javaslatot a miniszternek. A feltételeket a rendelet a sub laurea Almae Matris avatáshoz képest szigorúbban határozta meg: „2. § (1) Ünnepélyes doktorráavatásra általában az a kifogástalan magatartású jelölt vehető figyelembe, aki a doktori fokozat elnyeréséhez szükséges szigorlatokon szakja művelésére különös tudományos képességet árult el és akinek doktori értekezése, esetleg egyéb publikációja, illetőleg tudományos intézeti (szemináriumi) munkássága szaktudományát értékes eredményekkel gazdagította s ezért jövőbeli tudományos működésétől a tudománykar a tudomány előbbrevitelét várhatja. (2) Az ünnepélyes doktorráavatás szempontjából figyelembe vehető továbbá az a jelölt is, aki mind középiskolai, illetőleg ezzel egyenlő értékű iskolai, mind egyetemi tanulmányait az elérhető legjobb eredménnyel végezte és a doktori fokozat elnyeréséhez szükséges szigorlatokat az elérhető legjobb eredménnyel tette le és a tudománykar a doktori fokozathoz szükséges szigorlatai és értekezése alapján tőle, mint gyakorlati szakembertől kimagasló eredményeket vár. (…) (4) Az egyetem annak a jelöltnek a doktori értekezését, akit a kar ünnepélyes avatásra javasolt, a bírálatokkal együtt a doktorráavatás előtt legalább egy évvel megjelenteti, a tudományos intézményeknek és a szakfolyóiratoknak megküldi, hogy a tudományos közvélemény vele kapcsolatban megnyilatkozhassék.[15] Az ezer főt meghaladó hallgatósággal rendelkező karok évenként három, az ezer fő alatti hallgatólétszámmal rendelkezők pedig évente egy hallgatót terjeszthettek fel a kitüntetésre. Az ünnepélyes avatást a köztársasági elnök (illetve képviselője) jelenlétében kellett megtartani, melyen a jelölt „sub auspiciis Rei publicae” felirattal ellátott gyűrűt kapott.[16]

A pécsi egyetem Tanácsa 1948-ban Flerkó Béla, 1949-ben pedig Szekeres László orvostanhallgatókat terjesztette fel sub auspiciis Rei publicae promotio-ra. Az elbírálás meglehetősen elhúzódott, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1950 márciusában hagyta jóvá a jelöltek kitüntetéses avatását, melyről Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszter március 25-én kelt levelében értesítette az egyetemet, s egyben felhívta a figyelmet, hogy az „’auspiciis rei publicae populi’ doktorravatás a felszabadulás óta először történő igen nagy jelentőségű kitüntetés”, ezért az Egyetemi Tanács „a doktorráavatást az ügy jelentőségéhez mérten nagy körültekintéssel és kellő ünnepélyességgel készítse elő.”[17]

 

Flerkó Béla és Szekeres László sub auspiciis Rei publicae popularis avatására tervezett rektori nyitóbeszéd (PTE EL VIII. 101. b. 829, 830-1949/50.)

 

Boros Béla rektor április 13-i felterjesztésében április 22-t javasolta az avatás időpontjának és részletesen beszámolt a minisztériumnak az előkészületekről: „Meghívót kapnának a pécsi helyi hatóságok, a Párt, a demokratikus szövetségek és egyesületek, a nagyüzemek, továbbá a tudományos intézmények és a társegyetemek. Egyetemünk gondoskodik a művészi kivitelű oklevél kiállításáról. A MEFESZ dekorációs szakosztálya végzi el az aula és a folyosó díszítését, dísznövényeket az egyetemi kertészet szállít. Az ünnepélyes doktoravatáson a MEFESZ énekkara szerepel.”[18] Az ezt követően részletezett avatási program (a szükséges változtatásokkal) szinte teljesen megegyezett a sub auspiciis Gubernatoris promotio szertartásrendjével. A jelentéshez csatolt kísérőlevélben Boros további szervezési kérdésekben is intézkedett, megadta a jelöltek gyűrűméretét és érdeklődött a miniszter esetleges részvételéről is.[19] Az avatásra azonban végül nem került sor.

 

Az elmaradt sub auspiciis Rei publicae popularis avatás meghívóterve (PTE EL VIII. 101. b. 829, 803-1949/50.)

 

A miniszter ugyanis kifogásolta, hogy az avatási kérelemhez az egyetem nem csatolta a jelöltek értekezését és a bírálatokat, s így azokat nem lehetett a szabályzat értelmében nyilvános vitára bocsátani. Az egyetem hiába védekezett azzal, hogy az orvosdoktorok esetében értekezés készítése nem kötelező, a minisztérium időhúzása végül lépéskényszerbe hozta a jelölteket, akik nem vállalták, hogy a doktori értekezések elkészítésével még egy évet tolódjon doktorrá avatásuk.

Szekeres László és Flerkó Béla 1950. május 31-én két levélben fordult az Egyetemi Tanácshoz. Az első, a hosszú várakozás miatt némiképp csalódott hangvételű levélben (Flerkó ekkor már két éve várt avatására) lemondtak a Népköztársaság Elnöki Tanács által egyébként már jóváhagyott (!) sub auspiciis Rei publicae populi avatási jogukról, s egyben kérték, hogy az egyetem sub laurea Almae Matris avassa őket kitüntetéses doktorrá. Másik levelükben azt kérték, hogy diplomájuk hivatalos keltezési dátuma a zárószigorlatukat követő nap valamelyike legyen, illetve az egyetem záradékban indokolja meg, hogy miért telt el ennyi idő a zárószigorlatok és az avatás között. (Ezekre azért volt szükség, mivel az illetményrendezésről szóló hatályos jogszabályok az orvosi oklevél keltétől származtatták a szolgálati idő kezdetét.[20]) Az Egyetemi Tanács mindkét kérelmet elfogadta. Az oklevelekre rávezették, hogy a késedelem a jelölt „önhibáján kívül állott elő”, s 1950. június 14-én sub laurea Almae Matris doktorrá avatták Flerkó Bélát és Szekeres Lászlót.[21]

                        

Flerkó Béla (1924-2003) és Szekeres László (1921-2012). Flerkó Béla az ETE/Pécsi Orvostudományi Egyetem (POTE) Anatómiai Intézetének gyakornoka (1948–1949), adjunktusa (1949–1961), docense (1961–1964), majd egyetemi tanára (1964–1994), 1964 és 1992 között a Tanszék vezetője, 1979-től 1985-ig a POTE rektora; 1970-től az MTA levelező, 1982-től rendes tagja. Szekeres László 1967-ig dolgozott a POTE-n, majd 1967-től 1991-ig a Szegedi Orvostudományi Egyetem egyetemi tanára, a Farmakológiai Intézet vezetője lett; 1968 és 1977 között az egyetem tudományos rektorhelyettese.

 

*

 

Miután 1951-ben – ahogy említettük – az egyetemek elvesztették doktori fokozat odaítélésének jogát, sub auspiciis Rei publicae populi avatásokra sem kerülhetett sor egészen 1957-ig, amikor is a doktoráltatási jog visszaszerzésével a kitüntetéses avatások ismét lehetővé váltak. 1958-ban visszaállították a sub auspiciis Rei publicae populi promotio-t (a sub laurea Almae Matris-t nem), melynek nevéből a „népköztársaságra” utaló megfogalmazás 1990-ben tűnt el: ekkortól Promotio sub auspiciis praesidis (majd praesidentis) Rei publicae lett a kitüntetéses avatás máig érvényben lévő hivatalos neve.[22]

 

A levéltári forrásokról készült fotókat Ruprech Judit készítette. Flerkó Béla sub laurea Almae Matris-diplomájának fotóját a PTE Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény bocsátotta rendelkezésünkre.

 

Polyák Petra


[1] 1931 novemberében a Hajdu Anna Helga avatására a kormányzó képviseletében érkező Szily Kálmán vallás- és közoktatásügyi államtitkárt például népes „fogadóbizottság” (az egyetemi tanács tagjai, egyetemi oktatók, Nendtvich Andor polgármester, Fischer Béla alispán, Török Lajos rendőrfőtanácsos, az egyetemi ifjúság), sőt rendőri díszőrség is várta a pécsi vasútállomáson. A kormányzó képviselőjének, Szily Kálmán dr. kultuszállamtitkárnak jelenlétében avatják sub auspiciis gubernatoris doktorrá Hajdu Anna bölcsészettudományi doktorjelöltet. Dunántúl, 1931. november 14. 1.

[2] PTE EL VIII. 101. b. 108. d. 628-1946/47. A magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter 5600/1946. V.K.M. számú rendelete a tudományegyetemeken az ünnepélyes doktorráavatás szabályozása tárgyában (másolat).

[3] Papp József: Hagyományok és tárgyi emlékek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Budapest, 1982. 29. (a továbbiakban Papp 1982.) 32., a továbbiakban: Papp 1982.

[4] PTE EL VIII. 101. b. 108. d. 628-1946/47. A magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter 5600/1946. V.K.M. számú rendelete a tudományegyetemeken az ünnepélyes doktorráavatás szabályozása tárgyában (másolat).

[5] PTE EL VIII. 202. b. 6. d. 312-1947/48. „Sub laurea Almae Matris” doktoravatás szabályzatának módosítása.  A debreceni tudományegyetem javaslatairól bővebben: Kántor Sándorné: A debreceni kitüntetéses doktoravatások története (1912-2012). Gerundium 2013. (4. évf.) 1-2. 122-123. Elérhető az interneten: link [2014.08.21.]; a továbbiakban: Kántor 2013.

[6] Az Erzsébet Tudományegyetem ténylegesen 1950-51 folyamán az evangélikus hittudományi kar Evangélikus Teológiai Akadémiává alakításával, valamint az orvosi kart leválasztó 27/1951. I. 28. MT határozattal szűnt meg, de már 1947-től (miniszteri utasításra) Pécsi Tudományegyetem néven működött. (Az elnevezés változásairól: Polyák Petra: Az Erzsébet Tudományegyetem névváltozatai. Per Aspera ad Astra 2014/1. 115-137. Elérhető az interneten: link [2014.12.10.]

[7] Kántor 2013. 125.; Hamza Gábor – Hoffman István: Promotio sub auspiciis Praesidentis Rei publicae, különös tekintettel a magyar és osztrák jogászokra. Történelmi és aktuális áttekintés. Magyar Tudomány 2014. július (10. évf.) 849-853. Elérhető az interneten: link [2014.08.21.], a továbbiakban: Hamza-Hoffman 2014.

[8] PTE EL VIII. 202. b. 26. d. 211-1950/51. Bátori József „Sub laurea almae Matris” doktorrá avatása iránti kérelme.

[9] PTE EL VIII. 101. b. 108. d. 628-1946/47. Máttyus Adorján Lászlónak sub laurea Almae Matris” orvosdoktorrá avatása tb. felterjesztés; Papp 1982. 32.

[10] PTE EL VIII. 105. a. Orvosi Kar 1947/48. tanévi III. rendes tanácsülése, 1947. november 21., 5. pont.

[11] PTE EL VIII. 202. b. 226-1949/50. Sub laurea Almae Matris doktorrá avatási ügyben a debreceni tudományegyetem átirata. Egy, a debreceni tudományegyetemen átadott gyűrűnek, illetve tokjának fotóját közli: Kántor 2013. 125. [link]

[12] PTE EL VIII. 202. b. 226-1949/50. Sub laurea Almae Matris doktorrá avatási ügyben a debreceni tudományegyetem átirata.

[13] PTE EL VIII. 101. b. 829, 830-1949/50. Flerkó Béla és Szekeres László „Sub laurea Almae Matris” orvostudományi doktoravatása.

[14] Szabályzat az egyetemeken a magyar köztársaság elismerése mellett történő ünnepélyes doktoravatásról (másolat). PTE EL VIII. 101. b. 120. d. 1487-1948/49. Szekeres László „sub auspiciis Rei publicae” orvosdoktorrá avatása ügyében felterjesztés.

[15] Uo.

[16] Uo.

[17] PTE EL VIII. 202. b. 829, 830-1949/50. Flerkó Béla és Szekeres László „Sub laurea Almae Matris” orvostudományi doktoravatása: 1404-Sz-197-1/1950. VI. 1. VKM.

[18] Uo.

[19] Uo.

[20] Uo.

[21] Uo.

[22] Hamza-Hoffman 2014.

You shall not pass!