Levéltári blog
Egy forrás két arca
Az 1943. évi pécsi egyetemi nagyböjti lelkigyakorlat margójára.
A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem berkein belül, minden évben országosan ismert személy vezetésével a nagyböjti időszakban 3[1] napos lelkigyakorlatot tartottak, majd az ifjúság (és igen sok professzor is) a katolikusoknak kötelező évi szentáldozását végezte.[2]
Zirci Ciszterci Apátság gyűjteményének részét képezi[3] az a Vargha Damján [György Péter][4] nevéhez köthető hagyaték, melynek feldolgozásra váró anyagában fedeztem fel másodlagos felhasználásban[5], a töredékes (A4 méretű félbevágott lap) állapotban fennmaradt, a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtára 76/1942-43. iktatószámú, 1943. április 2. napján kelt kérelmét, melyben a folyó évi nagyböjti lelkigyakorlatokra szóló jegyek kiadását kérik az Egyetemi Könyvtár felsorolt munkatársai számára.[6]
A dokumentumot ez év márciusában fedeztem fel, s melynek aktualitását a Pünkösdig tartó ünnepi időszak adja.
A dokumentum az egyértelműen meghatározható töredékessége ellenére is több releváns adatot tartalmaz, így a beküldő intézmény, az iktatószám, a keltezés helye és ideje pontosan meghatározható.
(Fejlécen)
M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Könyvtára
Pécs, Szepessy-u. 3. sz.
76. sz.
1942-43.
„Méltóságos Uram!
...
Tovább a teljes cikkre Az átmenet majálisa
A Pollack Mihály Műszaki Főiskola Szakszervezeti Bizottsága által 1989. május 1. (Majális) alkalmából szervezett program.
„Vacogó majális
- így azért nem az igazi, más a hangulata az eseményeknek itt a teremben, mint amilyen lett volna szép napsütésben a nagypályán. Azért eljöttünk a családdal kicsit körülnézni. Gyerekkoromban engem mindig elvittek a szüleim majálisra és ma is szívesen gondolok vissza a május elsejékre - tárja szét karját a szakállas férfi a PVSK Verseny utcai tornacsarnokában.” (Dunántúli Napló, 1989. május 2. kedd, 46. évfolyam, 119. szám, 2.)[1]
A Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Levéltárának anyagrendezése, feldolgozása során a Pollack Mihály Műszaki Főiskola VIII. 215. fondszámú, a Főigazgatói Hivatal 1989. évi „Érkezett levelek” aktájában, a tegnapi nap folyamán fedeztem fel egy, ezen a hétvégén aktuális dokumentumot.
Az A4-es méretű, egyoldalas forrás a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Szakszervezeti Bizottsága által 1989. május 1-jén szervezett Majálisának programját közli. Iktatószám és keltezés nélküli szóróanyag.
|
„ A Pollack Mihály Műszaki Főiskola Szakszervezeti Bizottsága MÁJUS 1-ÉN MAJÁLIST szervez, melyre minden érdeklődőt szeretettel várunk.
Programok:
... |
Érdekes forrás a Budapesten 1938. május 25 – 29. között megtartott XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emlékbélyegeinek történetéhez
A Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya által rendezett „A Szent István emlékév megnyitása (1938. május 30.)”[1] elnevezésű kiállításának egyik tárlójában, az 1938. május 25-29. között Budapesten megtartott XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére tervezett bélyegeket mutatták be. A 6, 10, 16, 20, 32, 40 és 50 filléres címletű bélyegeken Szent István király, Szent Imre herceg, Szent László király, az Eucharisztia, Szent Erzsébet, Szent Mór Püspök és Árpád-házi [ekkor még] Boldog[2] Margit arcképe látható.[3]
A Zirci Ciszterci Apátság gyűjteményének részét képezi az a Vargha Damján [György Péter][4] nevéhez köthető hagyaték, melynek feldolgozásra váró anyagában a XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmi bélyegeinek tervrajzaira előírt ábrázolásokhoz adott, Vargha Damján autográf megjegyzéseit tartalmazó három oldalas, gépelt Tájékoztató található. Az A4-es méretű, erősen savas papírra készült kétoldalas, sorkizártan gépelt, három oldal terjedelmű dokumentum sérült, hiányos, de rekonstruálható forrás, mely a bélyegtervek leírását tartalmazza. Tökéletesen megfeleltethető a megvalósult bélyegtervnek, a Kongresszusra kiadott bélyegblokk ábrázolásainak.[5]
A Győri Egyházmegyei Levéltárból a Zirci Ciszterci Apátságba visszakerült hagyatékot Bérczi L. Bernát O.Cist. Zirci apát hozzájárulásával kutathatom.
A dokumentumot ez év márciusában fedeztem fel. Érdekessége, hogy Szent Mór püspök ábrázolásánál iránymutatónak a pécsi székesegyház, Székely Bertalan által festett freskóit nevezi meg a...
Tovább a teljes cikkre A Lipcsei Egyetem Levéltára az egyetemi ellenállás nyomában
Az egyetemi-főiskolai oktatók és hallgatók rendszerellenes megnyilvánulásai az egyetemtörténeti kutatások kedvelt témaköre. Ha csak az 1956-os forradalom felsőoktatási vonatkozásainak feldolgozottságára gondolunk, számos konferencia-előadást, publikációt, dokumentumkötetet és forrásközlést említhetünk, mely a hazai egyetemi levéltárak munkatársainak közreműködésével és kiadásában született.[1] Az egyetemi ellenállás kérdésköre az 1990 utáni német felsőoktatástörténeti kutatásokon belül is az egyik legjobban feldolgozott területnek számít. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy az ellenállás az 1990 utáni NDK-kutatás egyik slágertémája volt. Másrészt pedig annak, hogy a kritikus gondolkodás és a civil kurázsi megnyilvánulásai az NDK időszakából származtatható pozitív hagyományok közé tartoztak, így jól illeszkedtek az egykori keletnémet egyetemek 1990 utáni emlékezetpolitikájába. Az egyetemeken a saját, 1945 utáni múlt feltárására és feldolgozására – eltérő intenzitással, de – változatos kezdeményezések történtek, s ahol erre a négyévtizedes történet során akadt példa, az egyetemi ellenállás témaköre kiemelt területnek számított. A múltfeltárás ösztönzői egyes elkötelezett kutatók, egykori szemtanúk, jubileumokat elkészítő szenátusi bizottságok és az egyetemi levéltárak, melyek között a Lipcsei Egyetem Levéltára (Leipziger Universitätsarchiv) az egyik legaktívabb.
Képmontázs a Lipcsei Egyetem Levéltáráról (forrás)
A Lipcsei...
Tovább a teljes cikkre „Valahol muszka földön” - egy hallgató levelei a frontról
A második világháború évei az Erzsébet Tudományegyetem életében is mély nyomot hagytak. Bár az egyetem ebben az időben is folytatta működését számos diákjuk harcolt hősiesen a frontvonalban. Erre szolgál tanúságul az Egyetemi Levéltárban felbukkant irat, melynek segítségével Lakatos Béla egykori egyetemista diák életének rövid, befejező szakaszát követhetjük nyomon.
Lakatos Béla 1942-ben, életének 30. életévében a Don mentén harcolt, s a háborús időkben is, mikor gondolhatnánk, kisebb gondja is nagyobb volt ennél, a szigorlata járt a fejében, és annak kitűzésével kapcsolatban fordult az Állam- és Jogtudományi Kar akkori dékánjához.
„Valahol muszka földön 1942. XII.14.
Méltóságos Dékán Úr!
Messze Oroszországból az orosz harctérről a mai napon adtam táb. postára 130 P. sigorlati díjam, alázatosan kérem Méltóságodat, hogy I. államtudományi szigorlatom, amelynek sajnos immár másodszor megyek neki /836/1940-41/ minthogy 1941. május hó 5én ismét szigorlatra utasítattam – Méltóztassék 1943. márc. 20 – 25-e között kitüzettetni és engem erről hiv. értesítetni, hogy amennyiben a „Magyarok Istene” is ugy akarja Pécsen Méltóságod előtt megjelenhessek amennyiben pedig időközben „Édes Magyar Hazámért” hősi halált halnék adassék ezen összeg az egyetem hazafias céljaira.
Kellemes Karácsonyi ünnepeket és egy nagyon boldog Új évet kívánva Dékán Úrnak és az összes Professzor Úrnak
Lakatos Béla tzs.”
...
Tovább a teljes cikkre Az Erzsébet Tudományegyetem oktatói, hallgatói az Egyesült Államokban
Az Erzsébet Tudományegyetem (ETE) oktatói, dolgozói és hallgatói közül a húszas-harmincas években, majd a második világháború alatt többen is az Amerikai Egyesült Államokban telepedtek le. Voltak, akiket a szakmai-tudományos fejlődés vagy éppen a karrier lehetősége vonzotta, többen menekülni kényszerültek. Néhányukat azonban 1946-ban újra összehozta egy pécsi kezdeményezés.
PTE EL VIII. 108. d. 33. d. Amerikai adomány (1946–1948)
Az egyetemi kollégiumok a második világháború után
Az Erzsébet Tudományegyetemen a front közeledtével 1944. október 25-én fejezték be az oktatást. Pécs november 29-én szabadult fel, az első szovjet járőr hajnalban jelent meg az egyetem központi épületénél az ajtók kinyitását követelve: ez lett a szovjet katonai parancsnokság első pécsi főhadiszállása.[1] 1944–45-ben egyetem épületeit nagyobb háborús károsodás nem érte, de többet átmenetileg át kellett adni a szovjet és bolgár csapatoknak. A Sebészeti és a Szemészeti klinikát teljesen, a Bel-, a Gyermek- és az Elmeklinikát részben lefoglalták.[2] A Nagy Lajos és a Szent Mór Kollégiumot a Vörös Hadsereg katonai kórház céljára vette igénybe, míg az Erzsébet Kollégiumot a bolgár hadsereg foglalta el tábori postahivatala és Vöröskeresztje számára.[3]
Tovább a teljes cikkreEntz Béla a Nagy Lajos Kollégium létrejöttének körülményeiről (részlet)
„Az egyetemi ifjúsági lét...
Az Egyetemi Levéltár épülete képekben
A 2004-ben alapított, 2005-től önálló szaklevéltárként működő Egyetemi Levéltár először az Állam- és Jogtudományi és Közgazdaságtudományi Kar Könyvtárának felújított épületrészében kapott helyet. 2010-ben ideiglenes helyéről a Szepesy u. 1. szám alá költözött.
A Belvárosi Templom, mögötte a Belvárosi elemi fiúiskola épülete, 1880. (Forrás: Csonka - Horváth - Bezerédy: Pécs egykor és ma, 1994.)
A Széchenyi tér ÉNY-i sarkán ma is álló épület 1883-ban épült fel, a földrengés által megrongált régi iskola helyén. Fotó: 1885 körül (Forrás: JPM)
...
Tovább a teljes cikkre Folyik az AtoM fordítása
Az Artefactual gondozásában fejlesztett ingyenes, nyílt forráskódú AtoM (Acces to Memory), egy web alapú, a levéltári leírási szabványokon alapuló levéltári rendszer.
A Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség ennek a rugalmas, több levéltár kezelésére képes rendszernek a használatához első lépésként egy fordító csapattal elkezdte a kezelőfelület magyarra fordítását: Baranyai Borbála, Mátyás Zoltán, Szabadi István és a PTE Egyetemi Levéltárból Acél Róbert, Koltai András levéltáros irányításával dolgozik ezen a projekten.
A rendszer legfrissebb, 2.1.2-es változatának felhasználói felületét alkotó több mint 1600 szegmensből álló szövegen a Transifex fordító platform segítségével folyik a munka.
A későbbiekben a tervek szerint a projekt keretében egy magyar nyelvű felhasználói kézikönyv is készülni fog az AtoM használatának megkönnyítésére.
Karácsony az Erzsébet Tudományegyetemen
A legendárium szerint Magyarországon az első karácsonyfát Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben, de a szokás gyorsan terjedt a városokban, a hatvanas években Pesten már fenyőfavásárokat is tartottak. A fákat almával, dióval, ostyával, mézes süteményekkel és cukorkákkal díszítették.[1]
Karácsonyfadíszek, 1930 (forrás: Fortepan)
A „közösségi” karácsonyfa-állítás a 20. század elejétől terjedt el, ekkortól köztereken, utcákon, de a hivatalokban, vasúti várótermekben is lehetett találkozni egy-egy feldíszített fenyővel.[2] Az első „mindenki karácsonyfáját” 1927. december 25-én állította fel Grüner Tivadarné, Kenessy Istvánné és Stefanits Istvánné, ekkor adományokat is osztottak a rászorulók számára.[3]
Mindenki karácsonyfája, 1935 (forrás: Mai Manó Ház)
Kezdeményezésüket többen követték, a következő években egyre több forgalmasabb csomóponton állítottak fel karácsonyfát, volt, hogy egy évben huszonhetet is. A harmincas évek elejétől azonban egyre nehezebben gyűjtötték össze a szükséges összeget, s már csak hét-nyolc fát tudtak felállítani...
Tovább a teljes cikkre Kitüntetéses doktoravatások az Erzsébet Tudományegyetemen (1914-1950) – 4. A sub laurea Almae Matris és a sub auspiciis Rei publicae (popularis) promotio
Sorozatunk első három részében a két világháború között az Erzsébet Tudományegyetemen (ETE) tartott sub auspiciis Gubernatoris kitüntetéses avatások feltételeit és avatottjait, az avatás szertartásrendjét, valamint az egyetem első kitüntetéses doktora, Lajos Iván avatásának körülményeit mutattuk be. A kiváló hallgatók kitüntetéses avatásának hagyománya a második világháború után is megmaradt, ám funkciója, feltételei, az avatás lefolyása és – az államforma változásával szükségszerűen – elnevezése is megváltozott. Utolsó posztunkban az 1946-ban bevezetett sub laurea Almae Matris promotio-val, valamint az 1948-ban létrehozott sub auspiciis Rei publicae (popularis) promotio-val foglalkozunk.
Flerkó Béla sub laurea Almae Matris orvosi diplomája, 1950. (PTE Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény képgyűjteménye)
IV.
1. A sub laurea Almae Matris promotio
Az ETE-n utolsóként, 1940-ben Szilléry Péter joghallgatót avatták sub auspiciis Gubernatoris kitüntetéses doktorrá. Bár az egyetem a második világháború idején is több felterjesztést...
Tovább a teljes cikkre